Mindig is küzdöttek a szivárgó folyadékkal a nők. Az ókori egyiptomiak puha papiruszt, a görögök muszlinba csavart fadarabot, a rómaiak gyapjú tampont és betétet használtak. A középkorban pamutlabdákat készítettek erre a célra.

A világ különböző területein is eltértek a módszerek. Afrikában például puha füvet használtak, de máshol mohát, páfránylevelet, vagy állatbőrt is bevetettek.

Az ókoriak tamponja egyébként több funkciós volt. Az egyiptomiakról tudjuk, hogy a papiruszt óvszerként is használták, miután mézből és akácból készült főzetbe áztatták.

A mai tamponok kifejlesztésében nagy lépést jelentett az I. világháború. A francia ápolónők felfigyeltek a cellulóz kötszer nedvszívó képességére, és a nehéz napokon is kipróbálták.

A nagy áttörés 1929-ben következett. Ekkor fejlesztette ki az első applikátorral felhelyezhető tampont Earle Haas.

Sikerre azonban nem ő, hanem egy német bevándorló, Gertrude Tendrich vitte. Miután a fejlesztőtől megvette a szabadalmat, megalapította a Tampax céget 1933-ban. A kezdetekkor otthonában varrógéppel készítette a terméket- írja a Középsuli.hu.

Már az űrbe is eljutott a tampon. Az első amerikai űrhajósnő, Sally Ride felszerelésében kapott helyet 1983-ban.

Ma már a nők 70 százaléka használ tampont. A Huffington Post számításai szerint ez évente 240 darabot jelent. Ha átlagosan egy nő 38 éven át menstruál, akkor összesen akár 10.000 darabra is szüksége lehet.